Miss Bambi Palaváron
Ez itt Miss Bambi. Egy fiatal őzsuta, aki rendszeres látogatója Palavárnak, mondhatni a körülöttünk élő állatok közül vele vagyunk a legközvetlenebb viszonyban.
Nyilván nagyon "cukíííííí", de nem háziállat. A "jó viszony" annyiban kimerül, hogy ha véletlenül összetalálkozunk, nem rohan el fejvesztve, csak óvatosan odébb pattog, és unott pofával visszanéz. "Nem hiszem el, hogy ezek már megint itt vannak!" - ezt sugallja a tekintetével, aztán komótosan elsétál a sűrűbe. Tulajdonképpen bármelyik napszakban összefuthatunk: lepett már meg reggeli kávézás közben, bámult ránk koradélutáni érkezéskor a terasz mellől, meg persze a susnyából felhallatszó esti neszek egy részéért is biztos, hogy ő a felelős... A kerítésünkön található összes lyukat kiválóan ismeri, mindig megtalálja, hogy merre a legkényelmesebb távozni a közelünkből. A vadkamera előtt sűrűn pózol éjjel-nappal, örömmel fogyasztja a nyalósót, vagy csak csipeget a környéken, kb. így:
Gidával még nem láttuk, a vaddisznókon kívül minden erdőlakó rejtegeti a kicsinyeit kíváncsi szemeink elől, vagy csak már akkor látjuk őket, amikor szinte anyányiak.
A 2022-es év legmeghatóbb pillanatait Miss Bambinak köszönhetjük. A rekkenő júliusi aszály kellős közepén kint ültünk a teraszon, kicsit sem visszafogva a hangerőt épp arról beszélgettünk, hogy be kéne váltani a horvát kunát, amit vagy 4 éve vettünk, mert a horvátoknál bevezetik az eurót. Egyszer csak megjelent az őz a ház sarkától úgy 5 méternyire. Gyorsan befogtuk a szánkat, de a cigi még ott füstölt mindkettőnk kezében (tudom: pfúj!). Nyilvánvaló volt, hogy egy ennyire óvatos állat figyelmét nem kerülhettük el, mégsem fogta menekülőre. Óvatosan odatipegett a madáritatóhoz, és inni kezdett. Egyszer-egyszer felnézett, hogy a szemünkbe nézzen.
"Kérlek ne bántsatok, nagyon szomjas vagyok!" - üzente.
Úgy vettem fel a telefont az asztalról, mint egy tűzszerész. Valahogy sikerült feloldanom, lenémítanom és előkotornom a kamerát. Nem lett egy díjnyertes természetfotó, de a mi szívünknek az egyik legkedvesebb felvétel, ami Palaváron készült. Percekig ivott, aztán elballagott a legközelebbi kijárat felé. Míg tartott a kánikula, többször visszatért inni, szinte naponta láttuk. Többek között ezért is döntöttünk úgy, hogy Palavárról járunk dolgozni, így minden nap fel tudtuk tölteni az itatót, aminek a madarak is nagy hasznát látták.
(Azt csak halkan jegyzem meg, hogy lent kibírhatatlan volt éjszakánként a hőség. Itt, az erdő szélén esténként kellemesen visszahűlt a levegő, olyannyira, hogy néha hosszúnadrágot kellett húznom, mert fáztam...)
Ez a videó is azokban a napokban készült. Nyilván mobilos, meg kicsit hosszú, de visszaadja, hogy milyen találkozásaink voltak Miss Bambival
Végül őz top 3, amit már sokan unnak, de mindig van, akinek újdonság:
1. Az őz NEM a szarvas kicsinye. Az sem, amelyiknek nincs szarva 😊. Rendszertanilag a szarvasfélék családjába tartozik, de önálló faj.
Ha már család: egy becsületes őzcsalád tagjai: mama = őzsuta, papa = őzbak, gyerek = gida. Semmilyen (dám/gímszarvas)tehén, (dám/gímszarvas)bika, (dám/gímszarvas)borjú nem része.
2. A fűben, földön, akárhol talált őzgida nem árva, nem beteg, és az utolsó dolog, ami hiányzik neki, az a simogatás meg a közös fotó. Aki jól körbejárja, összefogdossa egy dolgot biztos elér: az anyja már nem fogja visszafogadni és éhen fog halni. Minden évben számtalanszor felhívják erre a figyelmet, de mindig van, aki leszédülve a betonról sikeresen halálra ítél egy-egy szerencsétlen gidát, mert muszáj "megszeretgetnie"...
A legszebb írás, amit a témában valaha olvastam:
3. Amilyen bájos állat, olyan ronda hangja van. Tényleg. Az erdő folyamatosan tud rémisztő hangokat produkálni, legyen szó a vaddisznók csatározásáról, vagy a párkereső rókák ordításáról, de az őz se kutya 😊 Érdemes rákeresni és legalább egyszer meghallgatni...
Best of Miss Bambi 2022: