Nincs itt semmi látnivaló?

Nem minden hétvége alakul úgy, ahogy szeretnénk... A folyamatosan szakadó esőn kívül is több oka volt, hogy csak egy kurta napra tudtunk felmenni Palavárra, jogos lenne a kérdés, hogy akkor meg minek? (mióta ellopták az 1-es számú vadkamerát, már a felvett anyag átnézése és az akksik  töltése sem kötelező hétvégi feladat, sajnos... ) Mégis jól éreztük magunkat, és kellemes élményekkel tértünk haza. 

Íme a teljesség igénye nélkül néhány érdekesebb mozzanat:

Két felhőszakadás között előkerültek a bodobácsok, és rávetették magukat minden ehetőre. A lárvaság különböző fázisaiban lévő egyedek rohangáltak össze-vissza, a gombostűfejnyi kis pirosaktól a nyakkendős hárompöttyösökig, míg a "nagyok" tolattak fel-alá, ahogy szoktak... Enni eddig még nem láttam őket, ezért most ezt örökítettem meg:

Amit a bodobácsokról tudni kell, azt már Winkler Róbert összefoglalta jó pár éve, érdemes elolvasni, lehet kuncogni, de hangosan röhögni is ér :-)  Íme: https://magyarnarancs.hu/tudomany/nagyvarosi_termeszetbuvar_bodobacs-58914

Reménykedtem benne, hogy a rengeteg eső után vadászhatok nyomokat a sárban, hááát nem... 

A két szarvasnyomon kívül csak egy nagytestű kutya néhány nyomát láttam az ösvényen. 

Tibi hamarabb ért fel, mint én (kutyáztam...), Ő bökte ki, hogy a terasz felé tart Miss Bambi. Óvatosan elővette a telefonját, lenémította, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, először a szúnyoghálón keresztül lőtt egy képet (dokumentációs céllal), aztán kidugta a telefont az ajtón, és úgy kattintott egyet,  majd megkockáztatta, hogy kiosonjon. Készült egy csomó videó, meg néhány kép is. (A videókat majd felhasználom valamelyik projekthez :-)). Az idillnek az én érkezésem vetett véget, mert kapuból csak Tibit láttam a telefonnal a teraszon, a lejtő alján legelésző Miss Bambit nem, úgyhogy hangosan beköszöntem egy "Itt is esett?" felkiáltással. Az őz fülelt egy kicsit, aztán elbújt a mogyoróbokor mögé. Várt fél percet, és amikor meggyőződött róla, hogy tényleg ott vagyunk, két-három ugrással kimenekült a 2-es számú lyukon a susnyába.

Kíváncsi vagyok, meddig maradt volna, ha nem ijesztem el :-( , de lehet ő sem várta volna meg a két perccel később kezdődő felhőszakadást - csoda, hogy felértem szárazon.

Egy éjszakai műszakra azért kivittem a vadkamerát, de egy ványadt rókafarkon kívül nem fogott semmit. 

A hajnal biztos pazar volt, de keljen a rossebb fél ötkor napfelkeltézni. Ez a kép negyed hatkor készült.

Még kb. 10 napig tartja magát a Nap és 4.45-kor kel, aztán átbillen a nyári napfordulón, és elkezdenek rövidülni a napok. Hihetetlennek érzem, hisz még alig ért véget a fűtésszezon idefent, most toltuk csak arrébb a  radiátort a nyári helyére...

Tibinek másnap is szerencséje volt a jószágokkal, ezt az atalanta lepkét nem lehetett levakarni. Elég megviseltnek látszik szegényem, lehet, hogy egy késői vándor, aki most érkezett vissza a mediterrán térségből, ahova telelni járnak. A bátrabbak enyhe teleken megpróbálnak itthon is áttelelni, de a többség ősszel délre vonul. Május és október között két nemzedékük repül, petéit általában csalánra rakja, ő maga virágokat látogat, de nem veti meg az erjedő gyümölcsöket, fák nedveit sem. Állítólag van különbség, de én nem tudom eldönteni, hogy ez hím vagy nőstény? Mindenesetre szép és védett, eszmei értéke 5000 Ft.

Hazafelé is láttunk érdekességet, eddig még nem volt szerencsém hozzá: ganajtúró bogarak dolgoztak szorgalmasan az út kellős közepén.